BIZTONSÁGI TANULMÁNY
Jelentés az ASEA-ról: Adatok egy in vitro tanulmányból, a termékbiztonsággal kapcsolatban.
A tanulmányt a Pacific Northwest National Laboratory (PNNL) hajtotta végre
Ezeket az adatokat egy in vitro végzett az ASEA az eukarióta sejtekre gyakorolt bioaktivitásának meghatározására, kontrollált körülmények között végzett tudományos tanulmányból szereztük. Ez a jelentés összefoglalja azokat az eredményeket, melyek az ASEA biztonságosságát igazolják sejt szinten. Ezek az adatok választ adnak arra a kérdésre, „Létezik bizonyíték toxikus válaszra, amikor az ASEA érintkezésbe lép az eukarióta sejtekkel?”
Amikor egy sejtre nyomást gyakorol egy toxin, a sejt válaszul a közvetítőtényezők bizonyos egy meghatározott közvetítőtényezők küld a sejtmagokba. A sejtmagokban ezek a közvetítőtényezők aktiválják a sejtek védelméért felelős géneket és proteineket a toxinok ellen (olyanokat, mint a gyulladásos válasz). Bizonyos közvetítőtényezők transzlokációja a sejtmagba láthatóvá tehető fluoreszcens mikroszkóppal, amikor a sejteket specifikus indikátorokkal színezik meg.
Amikor a sejtet toxikus válasz éri, a fluoreszcens színezék kivonódik a sejtmagból a közvetítő tényezővel egyetemben. Ebbe a kísérletben két közvetítőtényező, az NF-kappaB és a P-Jun p65 alegységeit figyelték meg. Ez a két közvetítőtényező ismert arról, hogy minden toxikus válaszra aktiválódnak. A sejtek fluoreszcens mikroszkópos képeiről készült fényképeken toxikus válasz válik láthatóvá, ha zöld színezék láthatóan behatol a sejtmagba.
Eljárás
A cél eukarióta sejteket Petri csészékben tenyésztettek ki. Majd külön-külön (1) először foszfáttal gazdagított sósoldatba (PBS) – negatív kontroll (toxikus válasz nem várható); (2) 5%-os ASEA – Megfelel a tápoldat (vérplazma) 5%-ának ASEA-ra történő lecserélésére; (3) 20%-os ASEA – Megfelel a tápoldat 20%-ának ASEA-ra történő lecserélésére; és (4) egy ismert toxin – a pozitív kontroll (toxikus válasz várható).
A közvetítőtényezők, az NF-kappaB és a P-Jun p65 alegységeinek, válaszait lefényképezték a mikroszkóp alatt a fent felsorolt négy oldatnak történt expozíciót követően. Egy DAPI színezéket is alkalmaztak a sejtmagok festésére, annak érdekében, hogy segítség a komputerszoftvert a sejtmagok megtalálásában a fényképeken. A szoftver automatikusan megjelölte a sejtmagokban észlelt színezék mennyiségét. A P-Jun esetében több mint száz sejten történt mérést végeztek, hogy az összegző diagramot elkészítsék.
Az NF-kappaB p65 alegységével színezett sejtek képei láthatók a következő képeken. Vizuálisan is látható, hogy toxikus válasz nem észlelhető az ASEA expozíciónak kitett sejteken, összehasonlítva az egyértelműen látható pozitív válasszal szemben a jobb oldalon látható pozitív kontroll mintán. A p65 alegység a sejtmagon kívül marad a baloldali három képen, jelezve, hogy a sejtek nem érzékeltek toxikus választ.
PBS 5% ASEA 20% ASEA ismert toxin
P-Jun
Az NF-kappaB eredményeket megerősítendő, a P-Jun adatok is vizuális bizonyítékát mutatják annak, hogy nem jelentkezik toxikus válasz. A P-Jun adatokat több mint száz sejt átlagában kellett megszerezni, annak érdekében, hogy statisztikailag jelentős számbeli eredményt szerezzenek. Az eredményül kapott grafikon egyértelműen mutatja, hogy az 5%-os ASEA nem rendelkezik toxikus hatással. A vér koncentráció az orális dózisnál, azonban nem is kerül az 1% közelébe.
PBS 5% ASEA 20% ASEA ismert toxin
A viszonylag magas ASEA koncentrációnak kitett sejtek nem jeleznek jelentős toxikus reakciót az NF-kappaB és P-Jun sejtes transzlokáció mérésénél. Ezekre az eredményekre alapozva, az ASEA szájon át szedve nem jelent toxikus válasz lehetőséget vagy gyulladás kialakulását semmilyen érintett szövetben.
* A PNNL semmilyen formában nem támogatja az ASEA-t, pusztán független laboratóriumként működött közre ezeknek a teszt eredményeknek az elvégzésében és lefolytatásában.